Már tényleg nem tudom, mit jelent az, hogy anya. Úgy hiányzik, ahogy az egészség tud hiányozni, a menedék, a bizonyosság.” A visszaadott lány című könyv főhőse úgy érzi, két anyának sem kellett, és ezzel az érzéssel jó ideig szinte képtelen megbirkózni.
Erről a megrendítő, mégis magával ragadó történetről Tönkő Verával a Park Könyvkiadó főszerkesztőjével beszélgettünk ebben a podcastban a Soundcloudon és itt a Spotify-on.
Donatella Di Pietrantonio regénye egyébként – mint megtudjuk Verától – igazi irodalmi szenzáció volt Olaszországban. A szerző az Abruzzo tartománybeli Pennében él, gyerekfogorvosként dolgozik.
Két – irodalmi díjat nyert – regénye után A visszaadott lány 23 nyelven jelent meg, és ez 2017-ben a Campiello-díjat nyerte el.
Ez a szerző első magyarul megjelent könyve.
Következzen néhány igazán behúzó részlet a könyvből:
„– Én otthon akarok élni, veletek. Ha valami rosszat követtem el, mondd meg, és nem teszem többé. Ne hagyj itt!
– Sajnálom, de nem maradhatsz nálunk, ezt már elmagyaráztuk. Most pedig légy szíves, hagyd abba a hisztizést, és szállj ki – zárta le a vitát semmibe meredő tekintettel. Az állkapcsán, pár napos borostája alatt úgy vibráltak az izmok, mint amikor kezdett dühbe gurulni. Nem engedelmeskedtem, továbbra is ellenálltam. Akkor az öklével a volánra csapott, és kiszállt, hogy kirángasson az ülés előtti szűk helyről, ahová rekesztve lekuporodtam. Kulccsal nyitotta ki az ajtót, megragadta a karomat, a ruhán, amelyet ő vett nekem, a vállánál pár centi hosszúságban felrepedt a varrás. A karomat szorító kézben nem ismertem rá annak a szűkszavú apának a kezére, akivel egészen aznap reggelig együtt laktam. Az aszfalton rajtam kívül csak keréknyomok maradtak. Égettgumi-szag terjengett a levegőben. Amikor felemeltem a fejem, azt láttam, hogy rám erőltetett családom egyik tagja a második emeleti ablakból figyel.”
„–Szóval? Miért jöttél vissza ide? – faggatott tovább Vincenzo, és paradicsompiros mozdulattal mutatott körbe.
– Nem én akartam. Anyám mondta, hogy már nagy vagyok, és az igazi szüleim vissza akarnak kapni.
Adriana figyelmesen hallgatott, rám függesztette a tekintetét, nem volt szüksége rá, hogy a kezét meg a benne lévő kést nézze.
– Na persze! Eztet verd ki a fejedből, téged itten a háta közepére se kívánt senki – szólalt meg Sergio, a legkegyetlenebb. – Anya – ordított ki az ajtón -, tényleg te akartad, hogy visszajöjjön ez a sükebóka?
Vincenzo taszított rajta egyet, mire Sergio lehuppant a felfordított ládáról, amin ült, de még ekkor sem tűnt el a gúnyos vigyor az arcáról. Esés közben belerúgott egy félig teli tálba, és néhány hámozott paradicsom kigurult a padlóra, a porba. Gondolkodás nélkül ki akartam dobni őket, de Adriana az utolsó pillanatban állított meg egy gyors, felnőttes mozdulattal. Leöblítette és megtörölte őket, aztán visszatette a tálba. Hátrafordult, és némán bámult rám: megértettem? Nem dobunk ki semmit. Bólintottam.”
„Végigmentem a kerítés mellett, néztem az elhagyatottság jeleit. Egy széket felborított a szél, az asztalon pedig, amelynél vacsorázni szoktunk a szabadban, az első lehullott levelek hevertek. Egy rongy beakadt a rózsa tüskéibe, ez volt anyám kedvenc virága – májusban mindig a mellére tűzött egy rózsabimbót, ha elment otthonról. Magasra nőtt fű, szomjan halt virágok. A postaláda nem volt tele, talán valaki eljön a levelekért időnként, az enyémet is megkapták. A kerti utat belepte a délnyugati szél által odahordott homok, a redőnyök mind leengedve, mint amikor nyaralni indultunk. A fészerben a biciklim, az egyik kereke leeresztett. Belecsöngettem az üres szobák csendjébe, majd a hiábavaló várakozás után többször is hosszan megismételtem. A csengőgombhoz szorítottam a homlokomat, és így maradtam, míg elviselhetetlen nem lett a meleg…”
A szerző fotója a Park Kiadó honlapjáról kölcsönzött.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.