Én vagyok az…

Én vagyok az Oláhandi – ma legalább 20 emberhez mentem így oda. Nem idegenekhez, persze, hanem olyanokhoz, akikkel szinte napi kapcsolatban vagyunk, de még sosem találkoztunk. Rádiósként megszoktam ezt, mégis vicces bemutatkozni annak, akivel rendszeresen levelezünk, beszélünk telefonon. Ezért is várom mindig a könyvfesztivált, és nincs annál jobb, mint amikor elmegyek a standok mellett, szemmel megsimítom a könyveket: olvastalak, olvastalak, olvastalak, te meg de szép lettél! Többnyire ugyanis az e-könyv olvasómon ismerem meg őket. Van közöttük olyan, nem egy, amelyik ámulatba ejtett…