Firenzei utazás – Tihanyi Kingával
2024-01-18
„Széttépve” és könyvek között Szabó Kimmel Tamás
2024-02-05

Sokféleképpen lehet olvasni. Volt idő, amikor nagyon tudni akartam. Máskor meg nagyon érezni. És  ezek szerint válogattam. Megkönnyítette a helyzetemet az, amikor huszonpár évvel ezelőtt elindítottam a könyves műsoromat, és azt olvastam, amit kaptam. Mindenfélét, és nem volt hatásom arra, hogy okosabb leszek tőle, vagy sírni fogok, hogy örökre emlékszem majd, mennyi örömöt adott, vagy csak néhány adat ragad meg – de az épp jókor jut majd eszembe. Az olvasás függőség is. Különösen, ha minden egyes napon van mit olvasni, mert ez a munkád. Aztán pedig amikor épp nincs, akkor jönnek az elvonási tünetek. A pandémia óta, amikor az első nagy leállás volt, megtanultam ezt kezelni, lejönni a betűről magam. De viccesen visszaesem a könyvhét, a könyvfesztivál idején és persze a karácsonyig tartó másfél hónapban, amikor akár húsz könyvet is elolvasok, ha azt vállaltam. A január az elvonós időszak, kipihenem a decemberi pörgést és csak ajándékokat olvasok. Amit a fa alatt találok vagy például kéziratot, mert a bizalom is ajándék. De már február van, megjöttek az első fecskék, úgyhogy ma hirtelen felindulásból reggel fél 8-kor döntöttem: ha Jo Nesbø lesz a vendég idén a könyvfesztiválon, akkor induljak el vele. Délben fejeztem be. Közben jött egy telefonhívás, volt egy félórányi munka, és egy a kávéfőzés kiszakított…

Alapjáraton nem szeretem a horrort, Nesbøt viszont szeretem, és tudtam, lesz valami nyomós oka, ha ő így kezdi a regényét, hogy valakit felzabál egy telefonkagyló. Jaj. És most már tudom is. Egy időben olyan sok skandináv krimit, és annyiféle szerzőt olvastam „hivatalból”, hogy meg is szoktam a folyamatos borzongást, legfeljebb Yrsa készített ki. Szóval nem bántam meg, ezennel elkezdtem a visszafüggést szépen a betűszerre, és jöhet az új év. Felkészül: egy könyv a boldogságról.