Lehetetlen tőlük szabadulni. A kötet történetei a legváratlanabb pillanatokban bukkannak elő. Meglátok az utcán egy kisgyereket, ahogyan anyja kezébe kapaszkodik: “Velem vagy, ugye, anya? Veled, kisfiam.” A teljes elfogadás jut eszembe, és a Félúton című novella finomsága, gyengédsége. Közlekedési híreket hallok a rádióban, szorongok kicsit, hátha most vált át olvasásból közvetítésbe a beszélő: “Arra kérem a Ford Mondeo vezetőjét, hogy kezdje meg a fékezést. Hall engem… Lassítson, nagyon kérem!” Megcsörren a telefonom, nem nézek a kijelzőre, titkon várom azt a hívást – “…mindig is elfeledtem megmondani neked, hogy…” – amiről az egyik novellában olvastam, mert az én telefonomban is vannak számok, amelyeket már hiába hívnék.
Légrádi Gergely novelláiban ott a titok, ami a mi titkunk lesz majd. Az író néhány szóval – váratlanul – egészen új múltat vagy jövőt teremt a szereplőinek, akikről pedig azt gondoltuk, hogy már ismerjük őket. Aztán szépen beköltöznek hozzánk mindannyian: a bűntudattól gyötrődő Mária, a beteg ujjába fúródott szilánkkal küszködő orvos, a szülői háztól nehezen elszakadó fiú, és a többiek. Az ő történetüket mi írjuk tovább. Podcast: Légrádi Gergelyt kérdezem a novellái születéséről.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.