Hogyan legyünk csodálatra méltóak?

A kedvesség, a figyelem, a hallgatni tudás a karizmatikus ember védjegye. A jó hír, hogy a személyes vonzerő tanulható!

„A mondataid végére mélyítsd el a hangod! Nagyon ritkán, akkor is csak lassan bólogass! Mielőtt beszélni kezdesz, várj két teljes másodpercet!” Nem igaz, hogy karizmatikusnak születni kell! Aki csupán ezt a 3 apró trükköt elsajátítja, egészen biztosan nagyobb figyelmet kap környezetétől, persze ahhoz, hogy kisugárzásunk erőteljes legyen, ennél azért többet kell megtanulni.

Olivia Fox Cabane karizmatanfolyamai nagyon népszerűek voltak a Berkeley Egyetem Üzleti Karán, hiszen vállalati vezetők számára szinte nélkülözhetetlen az a képesség, az a fellépés, ami miatt alkalmazottaik majd egy emberként követik őket. Akit csodálunk, azt általában karrierje csúcsán ismerjük meg, az odáig vezető útról gyakran semmit sem tudunk. Az Apple-vezér Steve Jobs-ot rendkívül karizmatikus előadónak tartották. Ki emlékszik már arra az esetlen, félénk figurára, aki egykor unalmasan eldarálta vagy épp túldramatizálta prezentációit! Vagy elég csak Marylin Monroe-ra gondolni – róla azt olvashatjuk a könyvben, hogy egyszerű, átlagos fiatal nőnek látták a new york-i metró peronján álldogálók, észre sem vették őt egészen addig, amíg a fotós kérésére át nem változott: megrázta a haját, beállt egy pózba, s máris megállt az élet a filmcsillag körül. John F. Kennedy-ről pedig azt mondta, aki kapcsolatba került vele, hogy úgy érezte, szinte teljes lényével figyel rá. Jó, ha mindezt tudja egy cégvezető, vagyis testbeszédével és a másokra való odafigyeléssel, a (meg)hallgatni tudással képes elhitetni – és el is hinni magáról -, hogy különleges ember. A személyes vonzerő című kötet nincs túlbeszélve, rendkívül jól rendszerezett, könnyen kezelhető szöveg.

Természetesen mielőtt az ember elkezdi elsajátítani, hogyan mutathatja magát – akár a személyes tere növelésével – egyszerűen nagyobbnak, hogyan kell a szapora bólogatásról, hümmögésről és mindenféle fölösleges mozgásról (ceruza babrálása, lábrázogatás) leszoknia, vagy miért érdemes az „én”-nel kezdődő mondatokat elfelejteni, és helyettük az „ön” vagy „te” kezdetűeket rendszeresíteni, vagy hogyan lehet az üzleti beszélgetéseken a hallgatás vagy szünet használatát tökélyre fejleszteni, amitől aztán a tárgyalópartner érdekesebbnek, befolyásosabbnak érezheti magát, szóval mindezek előtt képessé kell tenni magunkat a karizmatikus viselkedésre, mégpedig az ellenható tényezők leküzdésével. Mint egy pszichológiai vizsgálat, olyan a könyv első harmada, váratlanul kínos pillanatokat élhetünk át, melyekben többnyire kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezzük magunkat. Az intelligenciától a sugárzó kedvességig számtalan jele lehet a karizmának, de mindennek az alapja a megfelelő belső képességek kialakítása. Az olyan egyszerű problémáktól, hogy túl meleg a ruha, vagy épp egy nagy téttel bíró feladat előtt leesik a cukorszintünk az éhség miatt, egészen a mentális kényelmetlenségig, például az ismeretlen, vagy a bizonytalan miatti szorongás leküzdéséig, számos dolgot célszerű megtanulni kezelni.

A szerző maga dolgozott ki egy olyan pszichológiai eszközt, amely az üzleti környezetben kiválóan használható a bizonytalanságból fakadó kellemetlen érzések elhárítására. Mivel az agy nem tudja megkülönböztetni a valóságot a képzelettől, a „felelősségátvitel” rutinjának kialakításával megszüntethetők a negatív hatások. A haszontalan gondolatok semlegesítésével, a valóság átírásával, a vizualizációval könnyebben úrrá lehetünk az olyan szituációk miatti stresszen, ami a kedvesség vagy az önbizalom csökkenéséhez vezetne. A harag és a  türelmetlenség enyhítésére pedig Olivia Fox Cabane szerint kiváló, ha olyan alternatív magyarázatokat találunk ki, amelyek révén szánalom ébred bennünk. Az olvasó igen hamar késztetést érez arra, hogy sorra vegye a gyakorlatokat, így aztán egy valóságos önismereti tréninget is végigcsinálhat, mire a könyv végére ér.

A karizmatikus vezető nyilvánvalóan gyakran találkozik gáncsoskodó, nehéz emberekkel. „Benjamin Franklin kedvenc módszere politikai ellenfelei meggyőzésére nem az volt, hogy szívességeket tett nekik, hanem az, hogy szívességeket kért tőlük.” De néha az is elég, ha a véleményüket kérjük ki. A rokonszenv elnyerésének legjobb módja – állítja a szerző -, ha kifejezzük nagyrabecsülésünket és hálánkat, ugyanis „az emberi természet lényege az elismerés utáni sóvárgás”. De miként viselkedik a karizmatikus vezető válsághelyzetben, vagy az irigyeivel, kritikusaival szemben, és vajon teher-e a karizmával járó felelősség? Ezekre a lényeges kérdésekre is választ kap az olvasó, akinek egyébként az író azt üzeni: „A személyes kisugárzás jobb életet jelent: több romantikus lehetőséget, nagyobb anyagi jólétet és kevesebb stresszt”, tehát a képességek megszerzése nem csak vezetőknek, hanem mindenkinek ajánlott, aki szeretné élvezni mások kitüntető figyelmét.