A Memory Hotel éjjel olvasandó. Olyankor kikapcsol a mindenre visszakérdező énünk.
Olyankor szinte elfogadható, hogy az irodalom iránt rendkívül fogékony, de „semmi különös” fiatalember a szerelme elvesztése miatt teljesen elhagyja magát, és képes lényegében a hajléktalanságig lecsúszni, mert már nem érdekli az élet. Szívszorító, egyúttal dühítő is végigasszisztálni a vergődését, ahogyan csúszik egyre lejjebb, mígnem egy vadidegen – vagy tán nem is olyan idegen- titokzatos óriás nyomozással bízza meg. Miért éppen őt? S miért kerül a botcsinálta nyomozó a New York-i alvilággal összetűzésbe, miközben egy portugál fado énekest keres? Egzotikus és szokatlan Joao Tordo regénye, emellett kétségtelenül mestermunka, tökéletesen adagolva az érzelem, a titok, a krimi, és valami érdekes irodalmi fűszer, amit hiába próbálna az olvasó analizálni. Ráadásul egy idő után mintha szólna a zene. Valami melankolikus és gyönyörű. Bár mindenki otthonra talál New Yorkban, mégis elveszettek mindannyian: elveszve lenni évtizedekkel korábban, amikor a fekete hajú, nyers modorú, szép hangú portugál férfi a hajó csomagterében félholtra fagyva a partra lép, és kétségbeesetten elveszettnek lenni ma, amikor a korábban magabiztos főhőst egy feldolgozhatatlannak látszó tragédia kizökkenti élete megszokott vágányából, és többé nem talál oda vissza. Hogyan lehet a mindenféleség ennyire vonzó és egységes? A Memory Hotelben a világ legtávolabbi pontjairól érkezők sorsa fonódik össze miközben ide-oda járunk az időben. Hol a rögeszmésen védett fantáziavilágában élő lánytól óvnánk az egyre szerelmesebb főszereplőt (a nevét sosem tudjuk meg), hol a még fiatal fado énekest figyeljük dermedten egy fülledt fényűző partin. A háttérben pedig ott magasodik egy robusztus, csendes, rokonszenves férfi, akiről nem tudni mit titkol, de azt igen, hogy remek érzéke van a széphez, és ha kincset talál azt őrzi. A végtelenségig… A történet kulcsszava természetesen az emlékezés, a regény figurái képtelen kiszabadulni a múlt fogságából, az egykorvolt események, érzések, szenvedélyek akkor is hatnak, ha az, aki megélte őket, már halott. A Memory Hotel (hát)borzongatóan szép regény, két éjszakás kaland… Podcast: Zelei Dávidot, a magyar kiadás szerkesztőjét lenyűgözte a szerző.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.