“Ilont és két testvérét egészen a magyar fővárosig menekíti Székelyföldről az édesapjuk. Talán az emlékek elől, hogy feledni tudják a borzalom éjszakáját, hogy végre elhallgattassák az ablakba újra és újra leszálló, halálhírt hozó kuvik hangját. De nemcsak ellehetetlenített életük roncsait viszik magukkal a szekéren, hanem egy súlyos családi titkot is a szívükben. Ilon mélyre, nagyon mélyre temeti a titkot és a múltat, évtizedekig nem beszél róla. Sem a lányának, sem az unokájának, Amandának. A városszéli villa mellett lakópark nő ki a földből, új emberek érkeznek, új ismeretségek kötődnek, új barátságok szövődnek, kizökkentve Amandát megszokott, uniformizált – és egyébként meglehetősen pörgős, sikeres – életéből. Egy napon rádöbben, milyen keveset tud Ilon mamáról, a családjáról és önmagáról is. Most már kész meghallgatni nagyanyja történetét. Feltámad a múlt, megelevenednek az emlékek, amelyeknek a nyomába eredve Amanda nemcsak a család békéjéhez nélkülözhetetlen igazságot, hanem a szerelmet és saját jövőjét is megtalálja…” Megindító regény ez, és az olvasó érzi, hogy annak, ami Amandával történik, köze van a szerző életéhez. Bauer Barbarát természetesen megkérdeztem erről:
– Igen, több mint 10 évvel ezelőtt én is visszamentem… Pontosabban először jártam akkor Erdélyben, de igen, mondhatjuk úgy, hogy visszamentem az őseim földjére, mint a főhősöm, Amanda. Nekem a dédnagymamám jött onnan. A férjem mondogatta mindig, hogy így nem lehet élni, az nem létezik, hogy te nem mész vissza megkeresni a gyökereidet. Ezért indultam el.
– A regényedben szereplő Amandát jó ideig egyáltalán nem érdekli, amit a nagyanyja mond, hogy neki is dolga lenne a székely múltjával. Szinte elutasít mindent, ami onnan származik vagy arról szól…
– Az én dédnagymamám a népművészet mestere volt. Gyönyörű szőttesei vannak, de nincs egy sem a lakásunkban. Persze anyukámnál a szekrényben van néhány, de valahogy ezeket a – mondjuk így – kellékeket én sosem éreztem, hogy szét kellene szórni magam körül. Ahogyan Amanda, én sem gondoltam, hogy ezen keresztül érzi az ember, kicsoda ő. Ezek csak tárgyak…
– Amikor Amanda útra kel végül, még nem is magáért teszi.
– Meg is mondja a nagymamájának, hogy elmegyek az emlékeidért. Ott ül a szántóföldön, és fogalma sincs, mit keres ott. Aztán szépen jönnek a sugallatok, hallja a fülében a nagymamája történeteit, és egyre inkább húzza be a történelem, illetve a saját családjának a sora. Beül az autóba, és tudja, merre kell mennie, kivel kell beszélnie. Én is így mentem, Cengellérről indultam, előttem nyitva volt a térkép, a régi nagy térkép, tehát nem a Google Map, és jártam be a falvakat. Nagyon érdekes utazás ez, hogy mi mindenen mentek keresztül az őseink, amiről nem tudunk, de amik apró lenyomatokat hagynak. Példaként szoktam mondani, hogy néha nem értjük, a szüleink, de főleg a nagyszüleink miért viselkednek úgy ahogy. Elteszik a maradékot, felhalmoznak… Van egy barátunk, aki Marosvásárhelyről költözött át, ő mondta, hogy neki liszt, krumpli, élesztő mindig van a spájzban. Mi akkor éppen építkeztünk, és én azon gondolkodtam, legyen-e egyáltalán spájz. Minek? Érdekes, mennyire másként gondolkodunk. Ezek olyan gesztusok, olyan lenyomatok a múltból, aminek nem értjük a jelentését, át is alakulnak az idők során, de hozzuk magunkkal, mert látjuk a szüleinktől, ők is látták a szüleiktől. Még az is lehet, hogy bosszantanak ezek minket. Hát minek felhalmozni, hiszen nem fenyeget éhínség! De a felmenőinkbe beivódott, és amikor az ember ezeket feltárja, megérti, az egy óriási előrelépés a családismeret, sőt az önismeret terén. Az interjú további része meghallgatható a podcastban! A beszélgetésből kiderül az is, milyen titkokat fedez fel Amanda székelyföldi útja során.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.