Öreg barátok és a halál

Az utolsó pillanat, és ami azt megelőzi. Egészen bizarrnak tűnik elsőre Fernanda Torres ötlete, hogy öt barát életét a haláluk pillanatától visszanézve ismerjük meg. Egy teljesen megszokott nehézkes séta az orvosig meg vissza, küszködés, hogy átérjen a zebrán, hogy sikerüljön a következő lépés, hajoljon a térd, és akkor vége…

Vagy egy kiadós edzés, mert fittnek kell maradni, és az ajzószer, mert ennyi idős korban már lankadtabb az ember, de ami egész életében fűszere volt az életnek, nem fogyhat el idős korban sem, hát kellenek a szeretők, csak a szív nem bírja. No de kinek hiányzik majd az ember ki az aki jó szívvel emlékszik, egyáltalán lesz-e aki eltemeti? A Vég című lebilincselő regény öt férfi főhőse egykor ugyanahhoz a baráti társaság hoz tartozott, de vajon barátság volt-e ez valójában? Vajon illik-e más nőjét elszeretni? Szabad-e a barátunknak elárulni, hogy felszarvazták? Vajon idős korára milyen véleményünk alakul ki azokról, akiknek az életébe egykor beleláttunk, aztán így vagy úgy belefolytunk, végül csak az iránta érzett irigység, harag, vagy szánalom tartott össze minket? Milyen az a legutolsó pillanat? Drámai vagy tragikomikus? A könyv különös szerkezete lehetővé teszi, hogy az öt férfit egyfajta spirálban ismerje meg, hiszen az emlékek összeszövődnek, egymás és az egykori szeretők, feleségek, és gyerekek szemén keresztül is látjuk őket, mindazt, amit titkolni szerettek volna egymás előtt, mindazt, amit sosem mondhattak már el a másiknak.