Martin Walser úgy ábrázolta az öregedést, ahogyan senki még. Nagyszerű szöveg ez, behúzza az olvasót. “Karl von Kahn, a jó karban lévő hetvenes férfi a befektetésbizniszben tevékenykedik, még mindig sikeresen. Nem engedi meg magának az öregkor csendjét, a rezignációt, a vissza-tekintést. Előrenéz, mint aki az örök életre pályázik, és ebből óhatatlanul következik az örökös szorongás, a megfelelési kényszer és az elkerülhetetlen kudarc. Mit kezdjen a baráti árulással? A pénzszaporítás, a gazdagodás kényszerítő parancsával? Családja fel-feltoluló náci múltjával? A fiatal szeretővel, aki bármikor arra ébredhet, hogy egy aggastyán fekszik mellette? Nyugati civilizációnk tragikus vonása a hanyatlás és az elmúlás vehemens, kétségbeesett tagadása. Az ebben a csapdában vergődő ember sorsát néha komikusnak, de egészében szomorúnak látjuk – így szól a fülszöveg, a podcastban pedig Horváth Balázs, a Typotex Kiadó főszerkesztője beszél arról, miért adott neki rendkívüli élményt ez a regény.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.