Fuss az életért!

Ahhoz, hogy valaki a felsőbb osztályba tartozzon az Inka Birodalomban, négy évet kellett keményen tanulnia, de a legfőbb próbatétel mégis a futóverseny volt. Több napos böjt után 8 kilométeres táv teljesítése következett, a cél a Cuzco-hoz közeli szent hegy teteje. Miért volt ilyen kitüntetett szerepe a futásnak? Mert az inkák társadalmában a rend megtartása a gyorsaságon múlott, futárok biztosították a birodalom vérkeringését, az összeköttetést a leigázott népcsoportokkal. A lovas kocsi, a vonat, az autó, és a telefon tették végleg feleslegessé a világban a futárokat, akik pedig Közép-Európában még a 18. században is földesurak utasítására szállítottak híreket. Hogy a kiváló futó férfi megbecsült, jól megfizetett polgára legyen társadalmának, később a versenyek és olimpiák révén vált ismét lehetségessé. Egy viszont biztos: a „Fuss az életedért!” mottó érvényes, mióta világ a világ. Csak a tartalma változott némiképp. Ma az egészségmegőrzés, a test és a lélek fiatalon tartásának egyik módja ez a mozgásforma, a könyvben meg is találjuk azt a pillanatot (az 1970-es évek elején), amikor Arthur Lydiard új-zélandi edző egy Lions klubbeli előadása után azt javasolja a köré gyűlő, egyébként szigorúan fekvésre és pihenésre ítélt szívbeteg nyugdíjas üzletembereknek, hogy kezdjenek el kocogni.

Persze az életükért már jóval korábban is futottak emberek, tudjuk, az apacs indiánok specialitása, a „váratlan támadás-gyors visszavonulás” rendkívül hatékony volt, harcosaik napi 120 kilométert is meg tudtak tenni futva. De a jobb élet reményében futottak a kenyaiak is, hiszen sok tehetséges fiatal számára csak a sportkarrier tette lehetővé, hogy kikapaszkodjanak a mérhetetlen szegénységből. Talán ennyi példa is jól mutatja, Thor Gotaas elképesztően érdekes könyvet írt, megszámlálhatatlan sztorit és emblematikus figurát felemlegetve a futás történtéből. Szó van itt fürge lábú egyiptomi fáraókról, merev arccal egy pontra nézve szaladó tibeti szerzetesekről, megdöbbentő edzésmódokról, olimpiákról, de például a cipő ipar kialakulásáról is, egészen az Oregon államban ásatások során talált tízezer éves futószandáloktól a német Adi Dassler kis cipőgyáráig, ahol az 1920-as évek legelején még napi 50 pár cipőt tudtak előállítani. Innen vezetett az út az Adidas cég létrehozásáig, ami állandó riválisa volt a szintén cipőgyártó fivér,  Rudi Dassler által megalapított Puma nevű cégnek. Futás a háborúk idején, színes bőrű olimpikon győzelme a hitleri Németországban, végre nők a maratonon, és sztárok, és üzlet, és dopping persze. A futás kultúrtörténetét ismerjük meg a norvég néprajzkutató, sífutó Gotaas könyvéből, mégis úgy érezzük, mintha egy lebilincselő és letehetetlen regényt olvasnánk. Azok számára is izgalmas, akik egyelőre csak megnézik reggelente az utcán futókat, de még nem szánták el magukat, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

(A cikk a Manager Magazinban jelent meg)