„Öten voltak, és közülük hárman a negyediket rángatták, cipelték egyre közelebb a hídhoz, az ötödik meg egy mobiltelefonnal videóra vette az egész jelenetet. A megkötözött ember fején csuklya volt, a többiek fekete kapucnis pulóvert viseltek, és az arcukat is kendő fedte. Középtájon megálltak, és míg hárman keményen tartották foglyukat, a társuk a mobiltelefon kameráját rájuk irányította.
A megkötözött ember védekezni, szabadulni próbált, de a túlerő leküzdhetetlennek bizonyult. A csapat vezetője, egy jól megtermett férfi, miközben mindkét kezével továbbra is segített társainak fogva tartani a csuklyát viselőt, a kamera felé fordult, és fojtott hangon megszólalt.
– Mi, mint a fehér faj és a kereszténység védelmezői, halálra ítéljük ezt a betolakodót. Eljött az idő, hogy megértessük velük: semmi keresnivalójuk itt!
Aztán nekiveselkedtek, és a foglyukat egy hirtelen mozdulattal átlendítették a híd korlátján. A zuhanó test magával rántotta a lábához erősített nehéz vasdarabot. A vízfelszín egy pillanatra megnyílt előtte, majd úgy nyelte el, mintha ott se lett volna.
– A küldetést teljesítettük – mondta ünnepélyesen az előbbi férfi a kamerába.
Egy pillanatig még álltak, majd gyorsan visszamentek a kocsihoz, és elhajtottak. Az egész jelenet nem tartott tovább pár percnél, és senki nem volt a közelben, aki látta volna.”
Annie Louis Cold regényének egyik főhőse Marko Vladic, az Európai Terrorelhárító Központ nyomozója, aki elszántan kutat az Európa-szerte mind gyakoribb és durvább rasszista támadások elkövetői ellen, mert az események között összefüggést sejt, másik pedig Elena Schneider, egy berlini egyetemista lány, aki véletlenül bukkan az interneten terjeszkedő félelmetes szervezet nyomára. Miközben a regény pillanatképeket villant fel évtizedek óta Európában élő bevándorlók életéből, és egy Szíriából menekülő család történetéből, egyre közelebb kerülünk a rejtélyes szervezet lelepleződéséhez. A podcast-ban arról is beszélgetünk a szerzővel, Jeges Anikóval, mi minden adhat táptalajt az efféle gyűlölködésnek?