2016-07-24
Antiizgulin
2016-07-28

Konyha, sör, főzés

Én nem tudom, hagynám-e, hogy a konyhám sörfőzdévé alakuljon, de az a lelkesedés, amivel Mucha Attila a könyvét megírta, a szenvedély, ahogyan mesél, és az elszántság, ahogyan saját konyhájában „dolgozik” a komlóval, a malátával, meg az élesztővel, az talán engem is meggyőzne.

A könyv méltán népszerű máris. Először is a fotói gyönyörűek – ezt még én is látom, pedig kizárólag a cseh barnából iszom meg néhány kortyot Prágában – viszont teljesen megértem, ha a pohárban gyöngyöző aranyszínű nedű vagy a kéksajtos sörkorcsolya láttán elindul az olvasók nyálelválasztása. Másodszor a szöveg rendkívül szórakoztató, cseppet sem tudományos vagy életidegen, és közben nyilvánvalóan szakszerű. A szerző azt ígéri, hogy instrukcióit követve, akár egy régi nagy fazékban megfőzhetjük – az általa leírt receptek szerint – a három angol típusú sör bármelyikét. Gyanítom, hogy inkább férfiak lesznek Mucha Attila követői, bár biztosan van olyan nő, aki elég bevállalós, vagy eléggé szeretné sörkedvelő párját lenyűgözni. Nem kell elnéző mosolyoktól tartani: jó, jó, ez házi sör, elmegy a sorja közt, hiszen az évek alatt igényes és értő sörivóvá fejlődött szerző azt állítja, hogy az otthon készült sör épp olyan finom lehet, mint amit boltban veszünk vagy kocsmákban kapunk. Szerinte egyébként ez is elterjedhet úgy a magyarok körében, mint a pálinkafőzés, még talán kevésbé macerás is. S hát van-e annál szebb dolog, mint az ajtónkon belépő vendéget a saját sörünkkel kínálni? Podcast: Mucha Attila a cseh kocsmák hangulatáról, egy embert próbáló sörös játékról, és persze a könyvéről beszél