…”leveleket írok neki, pontosan negyvenkét napra szólót, útravalóul, mert a régi halottaskönyvek szerint ennyi idő kell ahhoz, hogy anyám lelke és én, az evilági lánya, a vélt és valós sérelmeket jóvátegyük, hogy ne érezzük azok terhét, hogy megnyugodjunk, és hogy legyen időnk ahhoz, hogy valamennyiből gyönyörű emléket alkossunk.” – Eszterhai Katalin megrendítő és felemelő kötetéről beszélgetünk, és közben a csodákról, a boldogságról, az írás erejéről, illetve egy korábbi könyvről az Akaratunk gyógyerejéről is szó esik…