Vonalban a Mindenható

Bárcsak lenne valaki, aki megmondja, most merre tovább? Mert most épp olyan helyzet van. Igaz, mindig épp olyan helyzet van. Dönteni kellene, hogy odaadjam-e, elfogadjam-e, merjem-e, szeressem-e, eltaszítsam-e, keressem-e, vállaljam-e…

Azonnal bekerül a regénybe az olvasó, amint kiderül, van egy telefonvonal, ahol egy hang beleszól a beszélgetésbe, és utat mutat annak, akinek szüksége van rá. Hát mióta várunk erre! Igaz, ez a vonal egy pláza háztartásigép-osztályának telefonjáé, és nekünk semmi dolgunk ott, de szívesen felhívnánk, hátha a Mindentudó nálunk is becsatlakozna, miközben épp a porszívó zajosságra panaszkodunk az alkalmazottnak. Furcsa helyzet. Már-már abszurd. Persze a könyvben haladva megérti az olvasó, hogy mire föl ez a sajátos közeg, és hogy hiába a finom irányítás, az információ, a döntést kénytelen az ember maga meghozni. Flóri, aki sosem látta vér szerinti anyját, csak a címet kapja meg, ahová elmehetne, de fogalma sincs, mi lesz, ha egy ilyen mélyre temetett fájdalom és hiány végre alakot ölt. Toporog tovább. Zsolti is hiába kap biztatást, hogy talán nem is végleges a szakítása, hiszen úgyis minden gondolata a lány körül forog. Mégsem biztos benne, hogy van ereje kezelni az életmódbeli különbségeket, amelyek éket vertek közéjük.

A Halló, itt a Mennyország némiképp eltér attól az iránytól, amit Galgóczi Dóra a korábbi könyveivel meghatározott, kijelölt. A legtöbbünket foglalkoztató kérdések: munka vagy család, női önérvényesítés, gyerekvállalás, szülővé válás, öregedés, és egyéb krízishelyzetek kapcsán általában egymástól élesen eltérő sorsokat mutatott be, illetve inkább egyedi élethelyzeteket villantott fel, amelyekben nem csak a karakterek adott problémájára látott rá az olvasó (és sokszor a sajátjára is), hanem mindig kibomlott, ki miért, milyen hozott reflexek vagy szerzett sérülések miatt került abba a szituációba. Választásokat kínált a eddigi könyveinek különálló fejezeteiben. Most azonban regénnyé forrasztotta össze és egymásba szőtte a figurák  történeteit. Lehetnek-e még szerelmesek az idős emberek, vagy a múltjuk, egykori házastársuknak tett ígéretük megköti őket? Külföldön próbáljon szerencsét a pályakezdő fiatal, vagy fogadja el az itthoni – szerényebb – lehetőséget? Maradjon biztonságosan szürke életében a főhős, Benjámin, vagy engedje szabadjára az érzelmeit a lány iránt, aki viszont éppen élete legnagyobb csatáját vívja?

Miközben követjük a szereplőket és figyelünk a Hangra, hagyjuk magunkat meggyőzni számos kérdésben: hogy a betegség a lelki okok feltárása nélkül nem győzhető le, hogy az állati élet értékes és boldogan ehetnénk növényeket, hogy az, amit fogyatéknak gondolunk, inkább valami egyedi vonás, csak meg kell találni a legnyitottabb közeget, ahol ezt értékelik, hogy néha sokkal többet árt az egy helyben járás, mint a lépés, még akkor is,  ha aztán vissza kell térnünk a kiindulóponthoz. Azzal a tapasztalattal már mindenképp többek leszünk. Ahogyan azokkal a gondolatokkal is sokkal gazdagabbak leszünk, amelyeket ez a könyv ébreszt bennünk. A podcastban Galgóczi Dóra mesél a könyv születéséről