Nápolyi regény
2017-04-01
Az emlékezés írójától
2017-04-07

Utazom, tehát szabad vagyok

Kattinst! Itt meghallgatható az interjú Rajczi Adriennel, aki hivatásos utazó, kalandor, blogíró, és azért őt hívtam Elena Ferrante regényéhez kapcsolódva, mert legalább annyira szabadságvágyó, mint a könyv főszereplői… Adrienn nem számokra, tényekre, adatokra kíváncsi, azt mondja, kizárólag az érzékszerveit használja, nem megtanulni, hanem megkóstolni akarja az adott várost, ahol éppen jár.

Olvasta a Brilliáns barátnőm című regényt, azt mondja, nagy találkozás volt ez. Az 1950-ben induló regény két nő barátságáról szól, hogyan inspirálták egymást, és hogyan rivalizáltak egymással egészen kislánykoruktól, ugyanakkor Elena Ferrante regényfolyama révén feltárul előttünk Nápoly múltja, a szegény negyed, és a a háborúból meggazdagodott tehetősek világa. A férfiak küzdelmes élete, ahol a nők legfeljebb bólinthatnak. Ha egy fiatal lány önálló életre, karrierre vágyik, új utat kell törnie magának.

 

A Rajczi Adriennel készül beszélgetésben hallhatnak egy tervezett dél-franciaországi kerékpártúráról, amelyen a jószerencse lesz csak Adrienn kísérője, ott alszik majd, ahol éri az este, kaland lesz a javából. Ugyanakkor kiderül, számára Las Vegas a legszabadabb hely, ahol az ül ki az utcára “önmegvalósítani”, aki akar, nyitottan fogadják. Las Vegasban az utcán is élnék, mondja. A blogjából való idézet jól mutatja neki nem nyűg – mint annyi magyar turistának – hanem kaland egy bolti alku Egyiptomban. Az eladó és a vevő közötti játszma szórakoztató, és általa sok mindent megtudni az ottani életről is. Adrienn életének eddigi legkockázatosabb útja, érdekes módon a csángókhoz vezetett, ami ugye  nem a világvége. De ott is érhetik az embert félelmetes élmények.