A stratégia művészete
2019-10-05
Karmaváltás
2019-10-17

Tindertojás

Te meddig mennél el egy ismeretlen kedvéért? Meddig mennél el a szerelemért?

Pfliegel Dóra új regénye az online társkeresés olyan kockázataival foglalkozik, amelyekkel nem szívesen nézünk szembe.

Csak névtelenül, arctalanul mutathatjuk meg valódi énünket? Néhány nap után lángoló szerelmet és heves vágyat érezhetünk valaki iránt, akit sosem láttunk? Kiről szól tulajdonképpen az online szerelem?

A podcastban ezeket a kérdéseket feszegetjük a szerzővel: 

 

Egy rövid részlet a regényből:

“… csippen az én telefonom is, már túl vagyunk egymás reggeli üdvözlésén, de egy óra sem telhet el anélkül, hogy ne akarnánk tudni egymásról. Én épp a körútra sietek, mert venni szeretnék egy ruhát a randevúnkra, olyat, amilyet még senki nem látott rajtam, amiben te csodálhatsz meg először. Neked elhiszem, hogy csodálni fogsz benne, hogy neked van miért szépen felöltözni. Nem úgy, mint Tamásnak, aki előtt álltam már csipke fehérneműben, de ölelés helyett egy köntöst kaptam. „Vedd fel, mert még meghűlsz…” Pedig ha tényleg egy vaksötét étteremben találkozunk először, akkor nem is láthatod, hogy miben vagyok, de majd végigsimítod a hátam, és megérzed a ruha anyagának a hűvösét, aztán átvándorol a kezed a nyakamra és a vállamra, ekkor pedig már a testem melegét élvezheted. Én libabőrös leszek, mert a tenyeredben érezni fogom a felgyülemlett vágyat, és a gondolataimmal a kezed egyre lejjebb és lejjebb szeretném majd terelni. És majd el is pirulok, de te ebből semmit sem látsz, viszont tudni fogod, mert már most jobban ismersz, mint a férjem. Forró arcomat a tenyeredbe veszed, és a nyakamba csókolsz, mert nem akarsz semmit elsietni, és az első igazi csókunk előtt látni szeretnél teljes valóm ban. Bele akarsz nézni a szemembe, meglátni – ha csak a pillanat törtrészéig is – azt az embert, aki való jában vagyok. Azt, aki magam számára is ismeretlen, hiszen melletted olyan érzések és vágyak kerítenek hatalmukba, amelyek létezéséről sosem tudtam, vagy ha igen, mindig is tagadtam. Hosszan írok neked, minden gondolatom és érzésem a tiéd, a napom legapróbb részleteit is megosztom, mert szeretném, hogy láss. Én vagyok az a lány, aki velem szemben ül, a fülemben a Coldplay Gravity című száma megy, mert már van közös dalunk is. Végtelenítettre állítottam, már ötödjére hallgatom….”

Pfliegel Dóra előző regényéről itt olvashatsz!