Rivális vagy múzsa – de egyedül nem megy

A magányos zseni mítosza megdőlt. Párban alkotni izgalmasabb, inspirálóbb, hatékonyabb, bár az efféle munkakapcsolat olyan, mint a szerelem. Vajon mire ment volna John Lennon Paul McCartney nélkül, vagy Steve Jobs Steve Wozniak nélkül, Marie Curie Paul Curie nélkül, és Vincent Van Gogh az öccse Theo nélkül? A nagy dolgok kitalálói általában nincsenek egyedül. Van mellettük egy másik – inspiráló – személy, aki olykor a rivaldafénytől hátra vonulva, máskor titokban, vagy épp riválisként van jelen? Ez utóbbira jó példa a Picasso és Henri Matisse közötti versengés…

Nagy felismerésekre vezet, és lebilincselő könyv a Kreatív párosok, tudatosítja bennünk, hogy egyedül nem megy, illetve lehet, hogy megy, de ketten izgalmasabb, katartikusabb. Még akkor is, ha már a találkozáskor kódolva van a kapcsolat vége, legyen szó művészi vagy tudományos alkotói folyamatról, de akár egy új termék, szolgáltatás bevezetéséről. Tudjuk-e mennyit köszönhet George Lucas a feleségének, aki alkotótársa, vágója volt a Star Wars filmek első részeinek készültekor? Tudjuk-e mennyire nélkülözhetetlen a golfozó Tiger Woods számára a caddije, Steve Williams, aki nem csak táskát cipel, de stratéga és pszichológus is egyben. A magányos zseni mítosza rég megdőlt, és ebben a könyvben végre még a láthatatlan segítőket is megismerjük.

De honnan lehet azt tudni, hogy a kreatív ember a párjára talált? Az elektromosság metaforáját hozza ide Joshua Wolf Shenk, a könyv írója: amikor a felek kölcsönösen meglátják egymásban a lehetőséget, az olyan élmény, mintha konnektorba nyúlnának. Maga a kapcsolat pedig némiképp a szerelemhez hasonlít. A kezdeti, véget nem érő beszélgetéseket az összefonódás szakasza követi, amikor kialakul a közös tér a szertartásos együttlétek számára, és a párosok előbb-utóbb eljutnak az egymás iránti feltétlen bizalomig is, ami nélkül lehetetlen a közös, hatékony munka. A Beatles rajongók számára különösen érdekes ez a könyv, mert Lennon és McCartney, kettőséről tudunk meg talán legtöbbet, az első közös zenéléstől a szakításig, és persze olvashatunk a konfliktusaikról is, amikor már olyan kislemezt jelentettek meg, melynek két A oldala volt, hogy egyikük se élvezzen előnyt a közönség figyelme és így az eladás szempontjából. Rajtuk kívül persze nagyon sok kivételes tehetségű páros pályája kirajzolódik, ott van például a balett művész Suzi Ficker és a koreográfus George Balanchine közötti hosszan tartó kapcsolat, amely jól mutatja, milyen megtermékenyítően hathat a közös munkára, ha az igen intenzív érzelmek ellenére sem lesz viszony vagy házasság a felek között. Egyébként „alkotói házasságnak” nevezi a szerző azt a fázist, amikor – főnök-beosztott vagy mester-tanítvány viszony formájában – az egyik szinte magába olvasztja a másikat. Vagyis a kreatív párosok egyikének időszakos önfeladásával jár az együttműködés, de az elején ez még könnyedén vállalható. De vajon mit lát ebből a külvilág? Van úgy, hogy semmit, mert a felek csak külön-külön mutatkoznak, nem árulják el összefonódásukat, ahogyan tette ezt a Narnia krónikái írója, C. S.  Lewis és A gyűrűk ura írója,  J. R. R. Tolkien. Máskor a kreatív párosok felvállaltan együtt dolgoznak, és ugye ott van a radioaktivitást kutató agglegény Pierre Curie és a fiatal Marie Sklodowska, akik egyébként jó ideig őrizték függetlenségüket, miután 1890-ben először találkoztak Párizsban. Érdekes, hogy sok esetben a kapcsolat küldetésének sikere attól függ, hajlandó-e az egyik fél a háttérben maradni, holott esetleg épp ő az, aki a munka oroszlánrészét vállalja. Ki tudott annak idején Mahadev Desai-ról, aki Gandhi gyorsírójaként, bizalmasaként, tolmácsaként, és szellemírójaként tevékenykedett? Gandhi sokszor semmi mást nem tett, csak a sajátjára cserélte az aláírást a munkatársa szövegei alatt. Ám mozgalmuk győzelme azon múlt, hogy világszerte azt a benyomást keltsék: „egy törékeny, alázatos, botra támaszkodó ember száll szembe a brit birodalommal.” Egy magányos hős.

Ahogyan a hirtelen haragú, megbízhatatlan, nyugtalan és rendkívül tehetséges Vincent Van Gogh is csak az öccsére, a kiváló üzleti érzékű Theora számíthatott. Theót lenyűgözte a bátyjából áradó energia, Vincentet pedig magával ragadta sikeres műkereskedő testvére körül nyüzsgő festők varázsa. A kikerülhetetlen konfliktusok és a belső hatalmi harcok ellenére sokan képesek évtizedekig fenntartani a gyümölcsöző kapcsolatot, de az út óhatatlanul a válás felé vezet. Ami egykor egymáshoz vonzotta a két embert, várhatóan ugyanaz okozza majd a szakítást (pl. a kiegyensúlyozottabb fél már nehezen viseli el a másik spontaneitását), de a könyv szerint legtöbbször nem ez, nem is egy harmadik belépése, hanem maga a siker és a vagyon ver éket a két ember közé. Kutatások igazolják, hogy a magas társadalmi-gazdasági státus önzőbbé, elszigeteltebbé teszi az embereket, így az „együtt” helyett újra az „én” lesz fontosabb . Mire jó ez a könyv azon túl, hogy rengeteg új információt tudhatunk meg tudósokról, üzleti gurukról, divattervezőkről, filmesekről, és másokról? Arra, hogy felkészüljünk: rátalálhatunk arra a személyre, aki a legjobbat hozza ki belőlünk, életünk részévé válhat és vele együtt legelképesztőbb ötleteinket is megvalósíthatjuk. A kapcsolat könyvben leírt szakaszaira ráismerve pedig talán kiküszöbölhetjük a buktatókat, s némiképp elodázhatjuk kreatív párosunk felbomlását. A „válás” persze törvényszerű, ám a mű, a produkció, a termék nem engedi végleg elszakadni a feleket. Podcast: melyek a legizgalmasabb részek Tanács Eszter szerkesztő számára?

(A cikk a Manager Magazinban jelent meg.)