Állj fel! – ordítják a fülébe már nem először, és az olvasó is úgy érzi, most már nem adhatja fel (ő sem adhatja fel), menni kell tovább, menetfelszerelésben, vinni a ládát, cipelni a póznát, nyitva tartani a szemét… Porkoláb Imre megedzi az olvasóját, aki egyébként a könyv elején még nem érti, mi végre ennyi szenvedés, ennyi tűrés, de a közepén már biztosan tudja, hogy a csapatért, a győzelemért, önmagamért.
„Vacogva fekszel a hideg víztől átázva egy pocsolyában. Minden porcikád fájdalomtól lüktet és a fáradtságnak olyan szintjét tapasztaltad meg, amelyet korábban még sosem. Körülötted a többiek nyögései, hörgései hallatszanak. Sötét van, hajnali fél kettő lehet, és már harminc perce vagy fekvőtámaszokat nyomsz, vagy csak tartod magad és imádkozol, hogy legyen már vége. Ismered a képességeidet – vagy mégsem?” A legtöbb ember sosem jut el teljesítőképessége határaihoz sem fizikailag, sem mentálisan, pedig a Szolgálj, hogy vezethess szerzője szerint ez nagyon fontos lenne. Porkoláb Imre neve szerepelt az újságokban ’94 környékén, amikor hazatért a világ egyik legjobb tisztképző intézményéből, a Sandhursti Királyi Katonai Akadémiáról, ahol megkapta a legmagasabb elismerést, hiszen legjobb lett a kiválók között. Porkoláb Imre ezredes kifejezetten izgalmas és élményszerű könyvet írt, másrészt egészen egyedi vezetéselméleti kurzuson vesz részt az olvasója, az üzleti életben, a vállalti vezetésben jellemző helyzetek bemutatása, és az idevonatkozó számos tanács miatt. Állóképesség, rátermettség, kitartás, helyzetfelismerés, alkalmazkodó képesség, a csapat motiváláshoz szükséges tudás – ha lenne kétség az olvasóban, hogy mi lehet közös egy jól képzett katonában és egy felső vezetőnek, akkor azért az előbbi felsorolás bizonyára egyértelművé teszi. Meggyőző, lendületes, alapos és korszerű ez a könyv, és számos amerikai vezetéselméleti kiadvánnyal ellentétben nem ismételget unásig, nem hoz a magyar olvasó számára távoli példákat, nem a világ üzleti élvonalában szereplők karrierútját teszi elénk – elérhetetlen – példaként, hanem egy fiatal magyar katona egy éves kiképzésének kihívásait, és a pályája csúcsán lévő szakember elmúlt 10 évének tapasztalatait összegzi, felhasználva persze a legfrissebb kutatási eredményeket is. „Vezetőként arra kell törekedni, hogy olyan szervezeti kultúrát alakítsunk ki, amely arra kényszeríti az embereket, hogy megbízzanak egymásban, nyíltan kifejthessék a véleményüket és érezzék, hogy a véleményüknek, valamint cselekedeteiknek hatása van az egész szervezet működésére. Egy ilyen környezetben a vezető irányt szab, amelyet a beosztottak követnek akkor is, ha a változás személy szerint kényelmetlenül érinti őket. A csapat összetartó ereje segít leküzdeni a mindenkiben ott lappangó ellenállást és amennyiben kellően rugalmas tervet követnek, akkor ahelyett, hogy egy előre lefektetett vasúti sínen robognának előre (ahol alapvetően csak két választásuk van: gázt adnak, vagy fékeznek), szabadon sétálhatnak egy mezőn és olyan érzésük lehet, hogy ők döntik el, milyen tempóban és merre mennek.” A szerző ma NATO stratégiai parancsnokának képviselőjeként a Pentagonban teljesít szolgálatot. A különleges műveleti képességfejlesztés kapcsán szakértője a gerillaharcnak és a terrorellenes hadviselésnek, az ehhez kapcsolódó vezetéselméletet és annak az üzleti életben való alkalmazhatóságát kutatja. Podcast: A szerző könyve születéséről beszél.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.