Angyalokkal szárnyalók
2017-11-20
Kamaszharc – Találkozás egy fiatalemberrel…
2017-12-15

Panda

Nem szép, de van benne valami kifejezetten … idegesítő. Larkin őrmester körül mindig nagy a feszültség, mert olyan a stílusa, hogy a feletteseinek vagy ellenlábasainak komoly önuralmat kell gyakorolniuk, hogy ne ragadtassák el magukat. Larkin beszólásaival bárkit nyugodt szívvel vérig sért, bár mintha már legalább időnként elgondolkodna, szabad-e? Ez jelentős előrelépés a korábbi regényekben – a Kaméleonban és a Hasonmásban – tapasztaltakhoz képest. Mindennek ellenére – vagy inkább éppen ezért – az olvasók imádják Larkint, a rutinosak már tudják, buszon, metrón olvasni ezeket a könyveket kifejezetten veszélyes, vagy túlmegy az ember, vagy annyira rázza a röhögés, hogy mindenki rá figyel.

A Pandában az őrmester iszik, pedig tiltják, elhagyja a kijelölt megfigyelőállását, pedig határozott utasítást kapott, és időnként másnak adja ki magát, mint ami – mondjuk ezt ebben a könyvben mások is megteszik. Van itt egy anyja eltűnése miatt erősen aggódó lány, és egy felesége hiánya miatt kevéssé ideges férj, ez utóbbi igen vagyonos és befolyásos. Van továbbá két levakarhatatlan fickó a belső elhárítástól, akik Larkint vegzálják, hogy vallana már be egy gyilkosságot végre, aztán állandó mellék-, de meghatározó szereplő Polip, a nyomozó informátora, aki egy kanyi infót nem hoz, viszont valahogy mindenbe belekeveredik. Hogy ki mindenki van még, és mit művel ebben a történetben, arról érdemes meghallgatni a szerzőt, Réti Lászlót a podcastban.

Réti László

A rendkívül népszerű író – akinek a Panda a 10. krimije – két évtizedet töltött a rendőrségen, tehát ha ő azt írja, hogy egy távoli célpontról készült fotó, ha nagyítják, akkor nem élesedik, hanem szétesik, vagy ha azt írja, hogy a lövés hangja egyáltalán nem olyan, amit az amerikai filmekben már megszoktunk, akkor simán elhihetjük neki. Egyébként is Réti László könyveiben biztosan az a valóságból merített epizód, amire egyáltalán nem gondolnánk, elmondása szerint ugyanis olyan képtelenségek történtek meg a pályája során, amilyeneknek az írói fantázia nyomába sem érhet: “Van egy olyan tényező, amit nagyon nehéz matematikailag leírni, nagyon nehéz vele kalkulálni, ezért egyféle véletlen faktornak tekintik az emberek,  ezért ha ezt túl sokszor alkalmazom, akkor azt mondják: hát ez nem reális, ennyi véletlen nincsen. Ez a faktor pedig az emberi hülyeség. Nem a kollégáimra gondolok itt elsősorban, hanem azokra, akikbe belebotlunk. Van élet az agyhalálon túl, sokszor azt gondolom, de ha leírnám ezeket a helyzeteket egy igazi krimiben, akkor azt gondolná az olvasó, hogy ez komolytalan könyv, és félretenné…”