Rajongók voltunk
2018-10-06
Netentúli történetek – Ezt blogozd ki!
2018-11-13

Nélkülem

 

„Naplóbejegyzésein keresztül követhetjük végig, hogyan sorvadnak el gondolatai és emészti fel a kór szép lassan az egész életét – amíg a nagybetűs APA, a FÉRFI, a FŐNÖK szép lassan visszatér az elemi érzelmek és képzetek világába. Olyanná válik, mint egy kisgyerek. … A betegség ki is szakítja Miklóst a munkahelyi kötelességek béklyójából, de a családi kapcsolatokból is. Akad viszont egy röpke, átmeneti periódus, amikor már biztossá válik, hogy az Alzheimer által okozott pusztítás visszafordíthatatlan, de Miklós még tudatában van mindannak, ami körülveszi őt. Ekkor tud, ha egy kis időre is, de ismét egyesülni családjával, ekkor látja, mit is veszített azzal, hogy mindenhol meg akart felelni – és épp ezért soha nem volt ott teljesen.” – olvashatjuk a könyvről megjelent cikkben. De mit mond a regényről Légrádi Gergely, mi az, ami számára igazán fontos ebben a történetben? – erről hallhatsz a podcastban.

Részlet a regényből:

„– És hogy áll a szótévesztésekkel?
– Jól. De azt hiszem, ez csalóka.
– Miért gondolja?
– Mert odafigyelek. Ennek köszönhetően szinte nem is tévesztek. De hiszen, ilyen odafigyelés mellett ki is cserélné össze a szavakat? – mosolyodott el kényszeredetten Miklós. – A gond a koncentrációmmal van.
– Ez miben mutatkozik meg?
– Mintha fókuszt tévesztenék egy idő után. Úgy érzem, sokkal több energiámat emészti fel, hogy fenntartsam a figyelmemet.
– És mennyi idő után érzi ezt?
– Fél óra, talán háromnegyed óra után.
– Értem.
– Fárasztó összpontosítani, hogy a hozzám beszélő ne vegye észre, mennyire kell koncentrálnom, hogy összeszedett maradjak. És kiábrándító, hogy néha nem jutnak eszembe dolgok.
– Milyen dolgok?
– Szavak, helyek, ilyesmi.
– Tudna mondani néhány példát?
– Gondolok egy szóra, tudom, hogy mit akarok mondani, de amikor odajutok a mondatban, hogy kimondjam, nem jut eszembe.
– Ilyenkor mit csinál?
– Igyekszem körülírni, szinonimát találni.
Éva lejegyzetelt néhány sort, majd folytatta:
– És a helyek? Mintha azt mondta volna, néha nem jutnak eszébe helyek.
– Igen. El kell mennem valahova, és hirtelen nem tudom, merre találom a helyet, ahova elindultam. Ne értse félre: nem azt nem tudom, hova indultam, hanem az bizonytalanít el, merre van. Ez így érthető?
– Igen, köszönöm. És, mondja, mióta van ez így?
– Nem tudom, doktornő. Nem futtattam kontrollprogramot magamon.
– Értem. Mégis fontos lenne többet megtudnom arról, mikor jelentkeztek ezek a tünetek.
– Nem tudom. Talán hetekkel ezelőtt. Talán néhány hónapja.
– Esetleg a felesége segíthetne nekünk. Megkérdezném őt is.
– A feleségemet hagyjuk ki ebből.
– Miért?
– Nem akarom terhelni ezzel. Neki a gyerekekre kell koncentrálnia. Egyébként is, ebben ő aligha tud segíteni.
– Biztos benne? Sok esetben éppen egy közeli és mégis külső szem tud segíteni.
– Az lesz most maga, doktornő. Ezért vagyok itt. Azt akarom, hogy a feleségemet ne vonjuk be. Még ne.
– Rendben. Akkor mondja el, mit tapasztalt még az elmúlt hetekben.
– Úgy érzem, mintha hamarabb fáradnék el munka közben. Olyan lettem, mint egy kisiskolás. Elkalandozik a figyelmem. Egyszer csak azt veszem észre, máshol járok és elvesztettem a fonalat. Ez megrémiszt. Magát nem, doktornő?
– Nézze Miklós, nem vagyok ijedezős fajta. Amit pedig elmond, sőt, amit én tapasztalok magával kapcsolatban, az – legalábbis egyelőre – nem ad okot arra, hogy megrémüljek.
– Ámen.
– Maga hívő?
– Nem, ateista vagyok.
– Akkor miért mondta, hogy ámen?
– Tekintse, mondjuk, egy gondolkodó ateista ámenjének.
– Hogy értsem ezt?
– Nagyjából meg tudom mondani, miben nem hiszek. Miközben tudom, lennie kell ott, talán legbelül, talán máshol valaminek. Vagy valakinek. Tehát, kizárásos alapon én is hiszek valamiben. De mindenekelőtt magamban. Nélkülem ugyanis minden összeomlana körülöttem. Minden, amit felépítettem. Mindenki, akiért felelős vagyok. Én azért vagyok, hogy megoldjam a problémákat. Otthon és a munkahelyen. Ebben vagyok a legjobb. Valójában ez a foglalkozásom. És, úgy tűnik, a hobbim is.Úgyhogy, doktornő, segítsen, és találja meg, mi a bajom, mert olyan dolgok történnek velem, amelyek mellett napról napra nehezebb feltétel nélkül hinnem magamban….