Öreg barátok és a halál
2017-04-15
Fuss az életért!
2017-04-15

Kövérnek lenni micsoda?

Kövérnek lenni szégyen? Kövérnek lenni elítélendő? Kövérnek lenni mihez képest? Vagy inkább kihez képest? Igen. És igen. Álságos lenne azt mondani, hogy mindaz, amit Mona Awad leírt, az túlzás, vagy hogy kicsit túlhúzta Lizzie figuráját. Inkább csak olyan, mintha sok-sok körér lányt egyesített volna. Lizzie nem egy kialakult, tiszta karakter, hanem olyan, mintha benne sűrítené az írónő mindazt, amivel egy túlsúlyos lány megküzd. Utálja magát, leértékeli magát, rajongva irigyli azt, aki karcsú és mutatós, nem válogat a pasik között, mert végre ráfanyalodott valaki. Nem szívesen mutogatja… Nem. Soha nem mutogatja a fotóját, mert azon még hurkásabbnak-tokásabbnak néz ki, mint a valóságban. Lizzie-vel a könyvben csak úgy megtörténnek dolgok, mintha hájrétege kötelezné őt arra, hogy olyan helyzetekbe is belemenjen, amit “címlaplány-csinosan” tutira nem tenne meg. Örülj, hogy legalább ennyid van! Egy ” ha épp nincs más, beesik hozzád” típusú rocksztár, egy netes ismerős, aki béna, egy rozoga, nyápic kolléga, akire amúgy rá se néznél…

Lizzie azt gondolja magáról, hogy rémesen dagadt, de az olvasó sosem tudja, meg, hogy tulajdonképpen mennyire? Lehet, hogy csak alig? Lehet, hogy csak azt tudja, hogy aki nem sovány, az már más elbírálás alá esik? Akire nem passzol az S-es ruci, arra másként süt a nap? Mona Awad sorra veszi a kellemetlen szituációkat, amelyek egy kövér – vagy testképzavaros – nővel megeshetnek, a próbafülkében gyötrődés rámenős eladóval súlyosbítva, az étkezések a  sütizabáló kolléganővel, a napi harc az ízetlen salátákkal, miközben a mérleg dekával sem mutat kevesebbet. Ám egyszer csak Mona lefogy. Legalábbis a teste. Podcast: mit üzen a regény egy férfinak – aki nem mellesleg a kiadóvezető, Szabó Tibor Benjámin?